KERESŐ Apróhirdetés Fórum Látogatóknak Cégeknek Szakmai rovatok Rólunk AKCIÓ
 
  A csempe, A csempe, A csempe, A csempe, A csempe, A csempe, A csempe,
 
Nagyvilág
Itthon
Öko
Oktatás
Építőanyag- ismeret
Samott-tégla
Vízüveg
A gipsz
A cement
A beton
A cserép
A pala
A bitumenes zsindely
A csempe
PVC padlóburkolatok
OSB
A gipszkarton
A tapéta
Az üveg
Márvány és gránit
A vakolat
A Gipszkarton rendszer
Az üvegtégla
A szakmák

A csempe története

A tárgyalkotó művészetek egyik legrégibb ágazatának a kerámiaművességet tartják, amely az idők folyamán a növekvő igények alapján folyamatosan iparrá fejlődött. Mivel a különböző burkolólapok alapanyaga agyag, a csempék, padlólapok története is az ősi agyagművesség kezdeteihez vezethető vissza. Az első kerámia burkolatok és mázas téglák azonban jóval később jelentek meg, mint az egyéb használati tárgyak.

A legelső leletek i.e. Mezopotámiából származnak, melynek két legnagyobb városa Babilon és Ninive voltak. Itt készítettek először mázas téglákat az i.e. harmadik évezredtől, amiket épületek falainak burkolására, díszítésére használtak. Az ónmázzal bevont fehér és kék színű burkolatok mellet később megjelentek a narancssárga, citromsárga és fehér színű, ornamentikus és figurális díszítésű téglák is. A leghíresebb emlékek a persepolisi és a susai királyi paloták domborművei. Az i.e. VI. században a Perzsák hódították meg Babilont. Művészetükben az asszír-babiloni hagyományokat követték, de átvettek görög, egyiptomi és indiai elemeket is.

Az épületek mázas terrakotta lapokkal való díszítése az i.e. I. századtól Rómában is rendkívül népszerű volt. Készültek domborműves díszítésű zárócserepek, vízköpők és épületpárkánydíszek is.

Róma bukása után a bizánciak művészeti hatása főleg az iparművészet területén mutatkozott meg. A XI. század fordulóján jelentek meg az engóbos, karcolt díszítésű, ólommázas technikával készített falicsempék.

Az épületkerámia az iszlám művészetben is fontos szerepet játszott. A mohamedán templomok, mecsetek és az uralkodó palotájának falait mázas falicsempékkel burkolták. A burkolatokra jellemző a Perzsáktól átvett kék és fehér szín, majd felfedezik a pompás látványt nyújtó, fémfényű lüszter mázat, amely Közel-Kelet egyik legnagyobb találmánya a kerámia történetében.

A Spanyolországban készült mór ónmázas kerámiákon , (hispánó-mór majolikák) is erősen érződik az iszlám hatás. Előszeretettel alkalmazták a lüszteres mázat. Csempéiket gazdagon díszítették, festették, a paloták falait is közel-keleti hagyományok szerint ónmázas cseréplapokkal, ún. majolikacsempékkel borították.

Olaszországban a majolikakészítés először Toszkánában honosodott meg, ahova spanyol közvetítéssel jutott el a művészi jellegű ónmázas kerámia technika alkalmazása. Az olasz kerámia rövid időn belül virágzásnak indult és átvette a vezető szerepet a spanyolországi Valenciától. A csempék színvilága megváltozott, használták a rézzöld, okkersárga, kobaltkék és mangánviola színeket is. Megkezdődött az olasz majolika ötven évig tartó aranykora, melyben az európai festett kerámia kimagasló alkotásait hozta létre.

Németalföldön a fajanszgyártás a XVI. században honosodott meg. A holland csempéken eleinte az olasz fajansz ragyogó színei köszöntek vissza, majd a távol-keleti porcelánok hatására a kék-fehér színű díszítmények lettek népszerűbbek. Belföldi és külföldi igényeket egyaránt kielégítettek a holland manufaktúrák. A csempéket belső helyiségek, például konyhák, ebédlők, nappali szobák és pincék falainak burkolására használták.

A barokk időszakában Hollandiával karöltve Franciaországé volt a vezető szerep az európai kerámiában A középkori padlócsempék közül különböző technikákkal készített darabok kerültek elő, például benyomott, vésett, mozaikos és inkrusztációs eljárással készült lapok.

A padlócsempék használata a német nyelvterületeken vált leginkább szokássá. Németországban kezdetben nagyméretű, máz nélküli, kis bélyegzőkkel benyomott palmettás csempéket készítettek, majd a holland fajanszok kék-fehér színvilágát tükröző falburkoló lapokat is gyártottak.

Jelentős volt még a kályhacsempe készítés is. Kezdetben mázatlan kerek , tányéralakú kályhacsempékből építették a kályhákat, később a fazekasok kialakították a sok szempontból megfelelőbb négyszög alakú csempeformát, majd a fülkés csempeformát. Azért pedig, hogy a kályhák tartósabbá, tetszetősebbé és színesebbé váljanak, az elemeket mázzal vonták be.

Az angol kerámiával kapcsolatban feltétlenül meg kell említeni a földpátos fajansz (keménycserép), a sómáz és a vízzáró tömörségű kőedény felfedezését. Az angolok a középkori csempeművesség legmagasabb fokát érték el. A templomok és apátságok padlóburkolatait a szerzetesek készítették. Tártak fel több csempéből álló kompozíciókat is, amelyeken egyházi emblémák, madarak, családi címerek, szőlő és tölgyfalevelek szerepelnek.

Magyarországon az első kályhacsempék az Árpád-korban jelentek meg. A magyar fazekasok a késő középkorban értek el kimagasló színvonalat cserépkályha készítéssel. A XIV. században kép, bögre, félgömb és tál alakú kályhaszemekből összeállított kályhákkal fűtöttek a kolostorokban. Később zöldessárga ólommázat is használtak. Kimagasló művészi értékűek a budai királyi palotában feltárt reliefes díszítésű címer, sárkány, sellő, nyúl, vár ábrázolású csempék, valamint a késő gótikus, áttört mérműves díszű csempék.

A XV. Században olasz majolikakészítők révén fal és padlóburkoló lapok is készültek. A török hódoltság idején a magyar fazekasság a nyugat-európai és a török kerámia kettős hatása alatt fejlődött tovább, de a Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben a nyugatról bevándorolt habán fazekasok terjesztették az európai technikákat. A XVI. század közepén a kisázsiai izniki falicsempék gyakoroltak nagy hatást a habán műhelyekben készült burkolólapokra, ennek köszönhetően gyönyörű kék-fehér színkombinációjú fali és padlócsempék készültek. Az első magyarországi fajanszmanufaktúrát a nyitra-megyei Holicson alapították a XVIII. Század közepén, ahol már a század harmadik harmadában kályhákat és falicsempéket is készítettek.

Később nagyon sok kőedény és porcelángyár létesült, például Tatán, Pápán, Városlődön, Miskolcon, Herenden, Kőszegen és Pécsett. Eleinte a dunántúli kerámiaközpontok játszották a vezető szerepet, majd később a pécsi Zsolnay gyár hozott nemzetközi elismerést a magyar kerámiának. Az 1852-ben, Zsolnay Miklós által alapított gyár, világhírét Zsolnay Vilmosnak köszönheti, aki különféle hazai agyag és mázfajtákkal kísérletezve rendkívüli eredményeket ért el. Neki tulajdonítható például az ún. porcelán-fajansz, a különleges fémfényű eozinmáz és a pirogránit (fagyálló burkolólap). A fagyálló pirogránit felhasználásával több hazai és külföldi középületet is díszítettek.

A művészeti célú építési kerámia gyártás a lakáskultúra és az esztétikai, higiéniai igények fejlődésével lépést tartva, a szilikátkémiai és szilikátgépészeti tudományágakkal kölcsönhatásban egyre inkább a lakossági igények szolgálatába állt. A felhasználói igények kielégítéséhez napjainkra a kerámia burkolólap ipar tömegtermeléssé fejlődött, amelyet kínálati piac jellemez. A gyártástechnológiák a sorozatgyártás, a termelékenység növelés, a költségcsökkentés és a funkcionális igények változásának irányában fokozatosan fejlődtek a jelenlegi, szinte teljesen automatizált, gyorségetéses módszerekké. A kerámia burkolólap ipar termékeivel szemben támasztott felhasználói követelményeket speciális termékszabványok írják elő, műszaki előírások határozzák meg mindazon jellemzőket és paramétereket, amelyekkel a terméknek rendelkeznie kell.

Az iPAGE ingyen elkészíti weblapját!