Az embereknek mindig szükségük volt a friss levegőre, hiszen
levegő nélkül nincs élet. Levegőre van szükség a tűz elégetéséhez is, ezért
ilyen értelemben az első épített szellőző berendezések tulajdonképpen a
kémények voltak. Ezeken a „szellőző” csatornákon a tűz elégetésekor keletkező
füst távozik a lakótérből. Az elhasznált levegő helyett a friss levegő az
épületeken lévő nyílászárók (ajtók, ablakok) résein áramlik a helyiségekbe.
A civilizáció kialakulásának a kezdetén, Krisztus születése
előtt 600 körül, az ókori Mezopotámiában (a mai Irak területén) az épületek hűtésére és
szellőztetésére már alkalmazták a bagdir-t. A bagdir perzsa eredetű szó,
jelentése széltorony.
A széltorony egy függőleges légakna, amely az épület külső
falába van befalazva. Tetején egy szélfogó található úgy, hogy a kellemes
északi vagy északnyugati szelet bevezesse a légaknába. A levegő áramlásának
útjába vízzel töltött porózus cserépedényeket helyeztek el, vagy vízzel
nedvesített faszén halmokat. A sivatag felől érkező száraz levegő ezeken
átáramolva lehűlt és nedvességet vett fel, ugyanakkor megtisztult a portól, így
kellemes tiszta levegő áramlott a lakótérbe. Ez a levegő-kezelő rendszer olyan
sikeres volt, hogy a mai napig alkalmazzák Irakban. Íme egy 2600 éves szellőző
rendszer levegő-szűrési és -hűtési funkciókkal.
A mai értelemben vett szellőző rendszerek szerelésének a
kezdete a XIX. század végére tehető. Hogy ez a szakma kialakuljon szükség volt
a ventillátorok és az azt meghajtó motorok feltalálására, kifejlesztésére és
tökéletesítésre. Ebben az időben kezdték meg építeni Amerikában a
felhőkarcolókat, nyithatatlan ablakú irodaházakat. Az itt dolgozó embereknek
friss levegőre volt szükségük.
A robbanásszerű ipari fejlődés, bizonyos technológiák az
iparban is szükségessé tették a mesterséges szellőző rendszerek építését.
Ezeknek a szellőző rendszereknek a lelke a villanymotorral meghajtott
ventillátor, ami a levegőt szállítja. A különböző igényeknek megfelelő
levegő-állapot beállításához a rendszerbe különböző elemeket építenek be:
levegőszűrőket, léghevítő hőcserélőt, léghűtő hőcserélőt, hő-visszanyerőt,
légnedvesítőt, hangcsillapítókat. A kezelt levegőt légcsatorna hálózaton
keresztül juttatják a megfelelő helyekre. A levegő légrácsokon vagy ún.
anemosztátokon keresztül jut a megfelelő helyiségbe.
A légcsatornák túlnyomó többsége acél vagy alumínium lemezből
készül, ezért a légcsatorna gyártó- és szerelőipar tulajdonképpen a
bádogosiparból alakult ki. (A bádogosok céhe 1766-ban alakult meg Budán. Az
eleinte kezdetleges háziiparból az 1850-es években kezdett kialakulni a
komolyabb kézműipar. A céhek először ipartársulattá, majd 1886-ban
ipartestületté alakultak (Budapesti Egyesült Bádogos, Rézöntő, Réz- és
Bronzműves, Fémnyomó, Lemezelő és Harangöntő Ipartestület). Ekkoriban épült
Budapesten az Operaház és a Parlament. Ezekbe az épületekbe az abban a korban
magas színvonalúnak számító szellőztető berendezéseket terveztek és építettek
be.
Az Operaház közönségforgalmú helyeinek szellőző frisslevegője
a járdába épített szellőző csatornanyíláson áramlott az alagsori légjáratokba,
ahol vízpermettel portalanították. Meleg időben a légjáratokba jeget helyeztek
el, így hűtötték a levegőt. Télen gázfűtésű radiátorokkal fűtöttek. A levegő az
ülések alatti vasrácsokon áramlott be a nézőtérre. Az elhasznált levegő pedig a
nagycsillár feletti kürtőn távozott. Kürtő kivezetésű légcsatornák
szellőztették a főlépcsőházat, a nagybüfét és a szalont is.
A páholyok szellőző-berendezéséhez tartozott két
légszeszmeghajtású ventillátor is, amit később elektromos meghajtásúra
cseréltek.
A Parlament légtechnikai rendszere is hasonlóan működött. A
friss levegőt az Országház előtti szökőkutak közeléből vezették az épületbe. A
levegőt gőzfűtésű bordáscsövekkel fűtötték fel, ha szükség volt rá. A
levegő-bevezető légcsatornákba összesen 6 db ventillátort telepítettek, amelyek
óránként összesen 160 000
m3 levegőt vezettek e termekbe. Az elszívó
légcsatornákba összesen 9 db elektromos elszívó ventillátort építettek be.
Melyek a jellemző
feladatok, tevékenységek ebben a szakmában?
A modern szellőztetés, klimatizálás célja, hogy biztosítsa a
középületek és lakóépületek, ipari létesítmények, foglalkoztató-centrumok
légterének megfelelő légállapotot. A szellőzés célja a kellemes hőmérséklet és
jó közérzet biztosítása, valamint az iparban a túlmelegedés kiküszöbölése. Ha
nem találták volna fel a forgólapátos ventillátort, ez a szakma nem létezne. A
légcsatornarendszerekben ugyanis ez a szerkezet biztosítja a levegő áramlását.
A légcsatornába elhelyezett fűtő- és hűtő-elemekkel a helyiségbe szállított
levegőt fel lehet melegíteni, illetve ezt le lehet hűteni, amelynek
segítségével fűteni vagy hűteni lehet.
A szellőző- és
klímaberendezés-szerelő fő feladata, hogy a műszaki tervek alapján a hálózatba
különböző berendezéseket építsen be, amelyek biztosítják a légmozgást, a hűtést
és a fűtést.
A szellőző és klímaberendezés-szerelő munkavégzésének
helyszíne változatos lehet. Dolgozhat üzemekben, építkezéseken, a szabadban,
valamint az ügyfelek lakásában, irodájában.
A feladat jellegétől függően egy-, kettő-, hat- vagy
nyolccsoportos csapatokban dolgozhat. Munkája során kapcsolatot tart a
kollégákkal, a tervező mérnökökkel, az üzemvezetőkkel, ügyfelekkel.
A szerelő munkája jellegétől függően lakatos, bádogos, villanyszerelő,
gázvezeték és csőhálózat szerelő szakmákkal kapcsolatos részfeladatokat is
ismernie és alkalmaznia kell.
Jellemző feladatok, tevékenységek:
A szellőző- és klímaberendezés-szerelő feladata egy
meghatározott tér levegőjének, bármely paraméterének mesterséges
megváltoztatását létrehozó berendezések telepítése.
A szakmára jellemző feladatok továbbá a szellőző- és
légtechnikai hűtőberendezések szerelése, üzembe helyezése és beszabályozása.
Feladata az épületgépészeti és technológiai, illetve ipari vezetékek
kialakítása, üzembe helyezése, üzemeltetése és karbantartása. Ennek
végrehajtásához a szakmunkás képes:
·Az
alap- és szerelési műveletek elvégzéséhez szükséges gépeket és gépesített
kéziszerszámokat kezelni, beállítani és karbantartani.
·A
készítendő berendezésekhez és azok elemeihez a megfelelő anyagokat, tipizált és
előre gyártott elemeket, félkész gyártmányokat, segédanyagokat felismerni,
megválasztani, azokat előkészíteni, felhasználni és a technológiai előírásoknak
megfelelően kezelni.
·A
gyártáshoz, szereléshez, javításhoz szükséges dokumentáció olvasására és
értelmezésére.
·Szerelő,
kőműves munkát végrehajtani.
A szellőző- és
klímaberendezés-szerelő legfontosabb feladata, hogy ismerje a kivitelezés
korszerű technológiáit.
A szellőző- és klímaberendezés-szerelő munkájában nagyon
lényeges tényező a biztonság elve. Ennek érdekében a szakember feladata a
munkahely megfelelő kialakítása, a helyes anyagtárolás, a különböző
védőfelszerelések használata, a foglalkozással kapcsolatos baleset-elhárítás, a
segítőmunkatárs feladatainak ellátása. A munkavédelmi szabályok középpontjában
a tűz- és robbanásveszélyek megelőzésére vonatkozó előírások, valamint a
környezetvédelmi előírások betartása áll. A szerelés során felhasznált
segédanyagokat, alapanyagokat, hulladékokat szakszerűen kell tárolni,
szállítani. A szellőző- és klímaberendezés-szerelő feladatai közé tartozik még
a légszennyezés csökkentése, a por- és páraelszívás, a szerszámélezés, a
felületvédelem.
A szellőző- és klímaberendezés-szerelő tevékenységei:
1. A munkafolyamat megtervezése és
előkészítése
Első lépésként a kiviteli tervek, a technológiai utasítás és
a műszaki leírás tanulmányozása a legfontosabb. A szerelő megállapítja az
alkalmazandó szerelési technológiát, műveletekre bontja az elvégzendő
munkafolyamatokat és meghatározza a szerelési sorrendet, valamint kijelöli a
szellőző és klímahálózat, csővezeték nyomvonalát. A szakember ellenőrzi a
létrák, állványok, kezelőjárdák állapotát, a tűz- és balesetvédelmi eszközöket,
a gépi szerszámokat, a kézi szerszámokat, a mérőeszközöket.
2. A műszaki dokumentációk olvasása és
felhasználása
A szellőző- és klímaberendezés-szerelő szakembernek ismernie
kell a hagyományos tervdokumentációban, a számítógépes tervező módszerekben
(CAD/CAM) alkalmazott szabványelőírásokat (vonalak, rajzlapméretek, feliratmezők,
anyagminőség jelölése). Munkája során értelmezi az épületszerkezetek
tervjeleit, a csőhálózatok tervjelképeit, a helyszínrajzot, elektromos
kapcsolási és huzalozási rajzokat.
3. Áramlástani és hő-technikai jellemzők mérése és
ellenőrzése
A szellőző- és klímaberendezés-szerelő megméri a csövek
paramétereit, a szögeket, a meneteket, a lejtési viszonyokat, a nyomást, a
hőmérsékletet. Megvizsgálja a szellőztető-, légfűtő-, léghűtő-, klíma-,
porelszívó-, technológiai, egészségügyi berendezések áramlástechnikai, hő-technikai
és komfortjellemzőit.
4. Szerelési folyamatok
A szerelési folyamat kezdetén a szerelő megvizsgálja, hogy a
különböző anyagú és méretű csöveket szükséges-e átalakítani forgácsolással,
hideg- vagy melegalakítással. A szerelési alapműveletek a következők:
előrajzolás, faláttörés, a csatornák méretre szabása, az egyedi acélszerkezeti
tartók elkészítése, fűrészelés, hajlítás, a csőhálózat elkészítése,
csőegyengetés, csőtágítás-szűkítés, menetfúrás, menetvágás, forrasztás,
reszelés, idomvasak egyengetése, szigetelés, gipszelés, tömítés, nyomvonal
kijelölés, csővezeték szerelés, bilincselés, tömítések cseréje, falfúrás,
falvésés, vakolás.
5. Szerkezetek beépítése
Tervrajzok alapján kész szerkezeteket (alátámasztó vagy
felfüggesztő szerkezeteket) vagy különféle berendezési tárgyakat (fürdőszobai
elszívók, ventillátorok, szivattyúk), esetenként biztonsági vagy szabályozó
szerelvényeket, érzékelő és mérőműszereket köt be a rendszerbe a szellőző- és klímaberendezés-szerelő.
A beüzemelés előtti munkafolyamatok közé tartozik a
csőhálózat tisztítása, az elektromos vezetékek megfelelő állapotának
ellenőrzése, a csatlakozások ellenőrzése, a hűtőköri rendszer vákumolása, a
rendszer feltöltése hűtőközeggel. A tevékenységeknek ebbe a csoportjába
tartozik a kivitelezés ellenőrzése, nyomáspróba végzése, a garanciális
feltételek tisztázása. Nagyon lényeges a próbaüzemeltetés végzése.
7. Karbantartás
A karbantartás keretén belül a szerelő lefejti a hűtőközeget,
lecseréli az olajat, kicseréli az elszennyeződött olajszűrőket, elvégzi a
rendszer antibakteriális tisztítását, cseréli a hűtőfolyadékot, kicseréli az
ékszíjakat, visszatölti a hűtőközeget, ellenőrzi a szigetelések állapotát.
Milyen anyagokkal,
eszközökkel kell dolgoznia?
Anyagok, amelyekkel egy szellőző- és klímaberendezés-szerelő
dolgozik: acél, öntöttvas, réz-, alumínium-ötvözetek, gumi, olaj, hűtőközeg,
folyadék, hegesztőgáz, hő- és páraszigetelő anyag, papír, műanyag, gipsz, drót,
hűtő- és kenőanyag.
Munkája során a szakember a következő eszközöket használja:
emelőgép, szerelőállvány, létra, munkavédelmi eszközök, számítógép, szögmérő,
mérőszalag, fázisceruza, vízszintmérő, fúró, forrasztópisztoly,
hegesztőpisztoly, fogó, reszelő, menetvágó, menetfúró, csavarhúzó, véső,
mérőműszerek, gázpalack, lemezvágó olló, lemezhajlító, villáskulcs, dugókulcs,
popszegecselő, sarokcsiszoló, véső.
Hol végzi a munkáját?
A szellőző- és klímaberendezés-szerelő munkáját általában
fedett helyen végzi, de előfordul, hogy a szabadban is szerel. Ilyenkor az
épület tetején van a szellőző gép és ott kell szerelni a légcsatornát. Ezután
már az épületen belül halad a munka.
A munkakörülmények elég mostohák, mert nyáron meleg van,
télen általában hideg és mivel más szakmák képviselői is a helyszínen vannak az
építkezés alatt, mindig nagy zaj és por van. Előfordul, hogy a sokféle
szakember egymást akadályozza a munkavégzésben, mert a villanyszerelők, meg a
csőszerelők is ott akarnak dolgozni, ahol a szellőző- és
klímaberendezés-szerelők. Ilyenkor a művezető dönti el a sorrendet.
A légcsatornát általában állványról szerelik, mert a
vezetékek a mennyezet alatt haladnak.
Sokszor kell le-fel mászni az állványra és a fejük felett tartani
a légcsatorna idomot. Általában ugyanazzal a jól összeszokott csapattal
dolgoznak együtt, így gyorsabban halad a munka. Ha befejezték egy épületen
belül a szerelési munkákat, akkor új helyszínre mennek egy teljesen más
rendszert összerakni, ezáltal változatossá válik a munka.
Egy építkezésen csapatmunka folyik. A szellőző- és
klímaberendezés-szerelőnek jó kooperációs képességgel kell rendelkeznie,
segítőkész kell, hogy legyen. A munkavégzés során sok az önálló feladat. Ez
kezdeményezést, határozottságot igényel a szakember részéről. A szerelő
önállóan dönt a munkafolyamatok sorrendjéről, valamint a munkavégzéshez
szükséges eszközök és szerszámok kiválasztásáról.
A leggyakrabban előforduló hiba, ha nem megfelelő darabot
szerelnek a nem megfelelő helyre. Ilyenkor újra kell szerelni azt a szakaszt.
Előfordulhat, hogy nem jó sorrendben szerelnek és emiatt később nem fér be
valami
A munkaidő kötött, általában reggel héttől délután négyig
tart. Előfordulhat azonban, hogy tovább kell dolgozni és az is, hogy hétvégén.
Olyan munkahelyszínek is vannak, ahol csak hétvégén lehet dolgozni, például egy
felújítás esetén, mert egyébként valamilyen más szakmunka folyik.
Munkája során kikkel
kerül kapcsolatba, kikkel van dolga?
Munkája során a szellőző- és klímaberendezés-szerelő
kapcsolatba kerül a vezetőszerelővel, építőmesteri szakemberekkel, épületgépész
szakemberekkel, betanított munkásokkal.