KERESŐ Apróhirdetés Fórum Látogatóknak Cégeknek Szakmai rovatok Rólunk AKCIÓ
 
  Szellőző és klímaberendezés szerelő, Szellőző és klímaberendezés szerelő, Szellőző és klímaberendezés szerelő,
 
Nagyvilág
Itthon
Öko
Oktatás
Építőanyag- ismeret
A szakmák
Az ÁCS
Ipari alpinista
Asztalos
A bádogos
A belsőépítész
A burkoló
A szobafestő
A Kőműves
A Szerkezet - lakatos
A Takarító
Az üveges
A Villanyszerelő
A Vízszerelő
A tetőfedő
A földmérő
A Kőfaragó
A műkőkészítő
Árnyékolás-technika
Földmunkagép-kezelő
A gázszerelő
A vízszerelő
A légtechnika
Az épületszigetelő
A gipszkarton szerelő
Hő és hangszigetelő
Cserépkályha és kandalló készítő
A kertész
A kertész II.

Szellőző- és klímaberendezés-szerelő

 

 

Feladatok és tevékenységek

 

Az embereknek mindig szükségük volt a friss levegőre, hiszen levegő nélkül nincs élet. Levegőre van szükség a tűz elégetéséhez is, ezért ilyen értelemben az első épített szellőző berendezések tulajdonképpen a kémények voltak. Ezeken a „szellőző” csatornákon a tűz elégetésekor keletkező füst távozik a lakótérből. Az elhasznált levegő helyett a friss levegő az épületeken lévő nyílászárók (ajtók, ablakok) résein áramlik a helyiségekbe.

A civilizáció kialakulásának a kezdetén, Krisztus születése előtt 600 körül, az ókori Mezopotámiában (a mai Irak területén) az épületek hűtésére és szellőztetésére már alkalmazták a bagdir-t. A bagdir perzsa eredetű szó, jelentése széltorony.

A széltorony egy függőleges légakna, amely az épület külső falába van befalazva. Tetején egy szélfogó található úgy, hogy a kellemes északi vagy északnyugati szelet bevezesse a légaknába. A levegő áramlásának útjába vízzel töltött porózus cserépedényeket helyeztek el, vagy vízzel nedvesített faszén halmokat. A sivatag felől érkező száraz levegő ezeken átáramolva lehűlt és nedvességet vett fel, ugyanakkor megtisztult a portól, így kellemes tiszta levegő áramlott a lakótérbe. Ez a levegő-kezelő rendszer olyan sikeres volt, hogy a mai napig alkalmazzák Irakban. Íme egy 2600 éves szellőző rendszer levegő-szűrési és -hűtési funkciókkal.

A mai értelemben vett szellőző rendszerek szerelésének a kezdete a XIX. század végére tehető. Hogy ez a szakma kialakuljon szükség volt a ventillátorok és az azt meghajtó motorok feltalálására, kifejlesztésére és tökéletesítésre. Ebben az időben kezdték meg építeni Amerikában a felhőkarcolókat, nyithatatlan ablakú irodaházakat. Az itt dolgozó embereknek friss levegőre volt szükségük.

A robbanásszerű ipari fejlődés, bizonyos technológiák az iparban is szükségessé tették a mesterséges szellőző rendszerek építését. Ezeknek a szellőző rendszereknek a lelke a villanymotorral meghajtott ventillátor, ami a levegőt szállítja. A különböző igényeknek megfelelő levegő-állapot beállításához a rendszerbe különböző elemeket építenek be: levegőszűrőket, léghevítő hőcserélőt, léghűtő hőcserélőt, hő-visszanyerőt, légnedvesítőt, hangcsillapítókat. A kezelt levegőt légcsatorna hálózaton keresztül juttatják a megfelelő helyekre. A levegő légrácsokon vagy ún. anemosztátokon keresztül jut a megfelelő helyiségbe.

A légcsatornák túlnyomó többsége acél vagy alumínium lemezből készül, ezért a légcsatorna gyártó- és szerelőipar tulajdonképpen a bádogosiparból alakult ki. (A bádogosok céhe 1766-ban alakult meg Budán. Az eleinte kezdetleges háziiparból az 1850-es években kezdett kialakulni a komolyabb kézműipar. A céhek először ipartársulattá, majd 1886-ban ipartestületté alakultak (Budapesti Egyesült Bádogos, Rézöntő, Réz- és Bronzműves, Fémnyomó, Lemezelő és Harangöntő Ipartestület). Ekkoriban épült Budapesten az Operaház és a Parlament. Ezekbe az épületekbe az abban a korban magas színvonalúnak számító szellőztető berendezéseket terveztek és építettek be.

Az Operaház közönségforgalmú helyeinek szellőző frisslevegője a járdába épített szellőző csatornanyíláson áramlott az alagsori légjáratokba, ahol vízpermettel portalanították. Meleg időben a légjáratokba jeget helyeztek el, így hűtötték a levegőt. Télen gázfűtésű radiátorokkal fűtöttek. A levegő az ülések alatti vasrácsokon áramlott be a nézőtérre. Az elhasznált levegő pedig a nagycsillár feletti kürtőn távozott. Kürtő kivezetésű légcsatornák szellőztették a főlépcsőházat, a nagybüfét és a szalont is.

A páholyok szellőző-berendezéséhez tartozott két légszeszmeghajtású ventillátor is, amit később elektromos meghajtásúra cseréltek.

A Parlament légtechnikai rendszere is hasonlóan működött. A friss levegőt az Országház előtti szökőkutak közeléből vezették az épületbe. A levegőt gőzfűtésű bordáscsövekkel fűtötték fel, ha szükség volt rá. A levegő-bevezető légcsatornákba összesen 6 db ventillátort telepítettek, amelyek óránként összesen 160 000 m3 levegőt vezettek e termekbe. Az elszívó légcsatornákba összesen 9 db elektromos elszívó ventillátort építettek be.

 

Melyek a jellemző feladatok, tevékenységek ebben a szakmában?

 

A modern szellőztetés, klimatizálás célja, hogy biztosítsa a középületek és lakóépületek, ipari létesítmények, foglalkoztató-centrumok légterének megfelelő légállapotot. A szellőzés célja a kellemes hőmérséklet és jó közérzet biztosítása, valamint az iparban a túlmelegedés kiküszöbölése. Ha nem találták volna fel a forgólapátos ventillátort, ez a szakma nem létezne. A légcsatornarendszerekben ugyanis ez a szerkezet biztosítja a levegő áramlását. A légcsatornába elhelyezett fűtő- és hűtő-elemekkel a helyiségbe szállított levegőt fel lehet melegíteni, illetve ezt le lehet hűteni, amelynek segítségével fűteni vagy hűteni lehet.

A szellőző- és klímaberendezés-szerelő fő feladata, hogy a műszaki tervek alapján a hálózatba különböző berendezéseket építsen be, amelyek biztosítják a légmozgást, a hűtést és a fűtést.

A szellőző és klímaberendezés-szerelő munkavégzésének helyszíne változatos lehet. Dolgozhat üzemekben, építkezéseken, a szabadban, valamint az ügyfelek lakásában, irodájában.

 

A feladat jellegétől függően egy-, kettő-, hat- vagy nyolccsoportos csapatokban dolgozhat. Munkája során kapcsolatot tart a kollégákkal, a tervező mérnökökkel, az üzemvezetőkkel, ügyfelekkel.

A szerelő munkája jellegétől függően lakatos, bádogos, villanyszerelő, gázvezeték és csőhálózat szerelő szakmákkal kapcsolatos részfeladatokat is ismernie és alkalmaznia kell.

 

Jellemző feladatok, tevékenységek:

A szellőző- és klímaberendezés-szerelő feladata egy meghatározott tér levegőjének, bármely paraméterének mesterséges megváltoztatását létrehozó berendezések telepítése.

A szakmára jellemző feladatok továbbá a szellőző- és légtechnikai hűtőberendezések szerelése, üzembe helyezése és beszabályozása. Feladata az épületgépészeti és technológiai, illetve ipari vezetékek kialakítása, üzembe helyezése, üzemeltetése és karbantartása. Ennek végrehajtásához a szakmunkás képes:

·              Az alap- és szerelési műveletek elvégzéséhez szükséges gépeket és gépesített kéziszerszámokat kezelni, beállítani és karbantartani.

·              A készítendő berendezésekhez és azok elemeihez a megfelelő anyagokat, tipizált és előre gyártott elemeket, félkész gyártmányokat, segédanyagokat felismerni, megválasztani, azokat előkészíteni, felhasználni és a technológiai előírásoknak megfelelően kezelni.

·              A gyártáshoz, szereléshez, javításhoz szükséges dokumentáció olvasására és értelmezésére.

·              Szerelő, kőműves munkát végrehajtani.

A szellőző- és klímaberendezés-szerelő legfontosabb feladata, hogy ismerje a kivitelezés korszerű technológiáit.

A szellőző- és klímaberendezés-szerelő munkájában nagyon lényeges tényező a biztonság elve. Ennek érdekében a szakember feladata a munkahely megfelelő kialakítása, a helyes anyagtárolás, a különböző védőfelszerelések használata, a foglalkozással kapcsolatos baleset-elhárítás, a segítőmunkatárs feladatainak ellátása. A munkavédelmi szabályok középpontjában a tűz- és robbanásveszélyek megelőzésére vonatkozó előírások, valamint a környezetvédelmi előírások betartása áll. A szerelés során felhasznált segédanyagokat, alapanyagokat, hulladékokat szakszerűen kell tárolni, szállítani. A szellőző- és klímaberendezés-szerelő feladatai közé tartozik még a légszennyezés csökkentése, a por- és páraelszívás, a szerszámélezés, a felületvédelem.

 

A szellőző- és klímaberendezés-szerelő tevékenységei:

1. A munkafolyamat megtervezése és előkészítése

Első lépésként a kiviteli tervek, a technológiai utasítás és a műszaki leírás tanulmányozása a legfontosabb. A szerelő megállapítja az alkalmazandó szerelési technológiát, műveletekre bontja az elvégzendő munkafolyamatokat és meghatározza a szerelési sorrendet, valamint kijelöli a szellőző és klímahálózat, csővezeték nyomvonalát. A szakember ellenőrzi a létrák, állványok, kezelőjárdák állapotát, a tűz- és balesetvédelmi eszközöket, a gépi szerszámokat, a kézi szerszámokat, a mérőeszközöket.

2. A műszaki dokumentációk olvasása és felhasználása

A szellőző- és klímaberendezés-szerelő szakembernek ismernie kell a hagyományos tervdokumentációban, a számítógépes tervező módszerekben (CAD/CAM) alkalmazott szabványelőírásokat (vonalak, rajzlapméretek, feliratmezők, anyagminőség jelölése). Munkája során értelmezi az épületszerkezetek tervjeleit, a csőhálózatok tervjelképeit, a helyszínrajzot, elektromos kapcsolási és huzalozási rajzokat.

3. Áramlástani és hő-technikai jellemzők mérése és ellenőrzése

A szellőző- és klímaberendezés-szerelő megméri a csövek paramétereit, a szögeket, a meneteket, a lejtési viszonyokat, a nyomást, a hőmérsékletet. Megvizsgálja a szellőztető-, légfűtő-, léghűtő-, klíma-, porelszívó-, technológiai, egészségügyi berendezések áramlástechnikai, hő-technikai és komfortjellemzőit.

4. Szerelési folyamatok

A szerelési folyamat kezdetén a szerelő megvizsgálja, hogy a különböző anyagú és méretű csöveket szükséges-e átalakítani forgácsolással, hideg- vagy melegalakítással. A szerelési alapműveletek a következők: előrajzolás, faláttörés, a csatornák méretre szabása, az egyedi acélszerkezeti tartók elkészítése, fűrészelés, hajlítás, a csőhálózat elkészítése, csőegyengetés, csőtágítás-szűkítés, menetfúrás, menetvágás, forrasztás, reszelés, idomvasak egyengetése, szigetelés, gipszelés, tömítés, nyomvonal kijelölés, csővezeték szerelés, bilincselés, tömítések cseréje, falfúrás, falvésés, vakolás.

5. Szerkezetek beépítése

Tervrajzok alapján kész szerkezeteket (alátámasztó vagy felfüggesztő szerkezeteket) vagy különféle berendezési tárgyakat (fürdőszobai elszívók, ventillátorok, szivattyúk), esetenként biztonsági vagy szabályozó szerelvényeket, érzékelő és mérőműszereket köt be a rendszerbe a szellőző- és klímaberendezés-szerelő.

6. Csőhálózatok, légtechnikai berendezések üzembe helyezése

A beüzemelés előtti munkafolyamatok közé tartozik a csőhálózat tisztítása, az elektromos vezetékek megfelelő állapotának ellenőrzése, a csatlakozások ellenőrzése, a hűtőköri rendszer vákumolása, a rendszer feltöltése hűtőközeggel. A tevékenységeknek ebbe a csoportjába tartozik a kivitelezés ellenőrzése, nyomáspróba végzése, a garanciális feltételek tisztázása. Nagyon lényeges a próbaüzemeltetés végzése.

7. Karbantartás

A karbantartás keretén belül a szerelő lefejti a hűtőközeget, lecseréli az olajat, kicseréli az elszennyeződött olajszűrőket, elvégzi a rendszer antibakteriális tisztítását, cseréli a hűtőfolyadékot, kicseréli az ékszíjakat, visszatölti a hűtőközeget, ellenőrzi a szigetelések állapotát.

 

Milyen anyagokkal, eszközökkel kell dolgoznia?

 

Anyagok, amelyekkel egy szellőző- és klímaberendezés-szerelő dolgozik: acél, öntöttvas, réz-, alumínium-ötvözetek, gumi, olaj, hűtőközeg, folyadék, hegesztőgáz, hő- és páraszigetelő anyag, papír, műanyag, gipsz, drót, hűtő- és kenőanyag.

 

Munkája során a szakember a következő eszközöket használja: emelőgép, szerelőállvány, létra, munkavédelmi eszközök, számítógép, szögmérő, mérőszalag, fázisceruza, vízszintmérő, fúró, forrasztópisztoly, hegesztőpisztoly, fogó, reszelő, menetvágó, menetfúró, csavarhúzó, véső, mérőműszerek, gázpalack, lemezvágó olló, lemezhajlító, villáskulcs, dugókulcs, popszegecselő, sarokcsiszoló, véső.

 

Hol végzi a munkáját?

 

A szellőző- és klímaberendezés-szerelő munkáját általában fedett helyen végzi, de előfordul, hogy a szabadban is szerel. Ilyenkor az épület tetején van a szellőző gép és ott kell szerelni a légcsatornát. Ezután már az épületen belül halad a munka.

A munkakörülmények elég mostohák, mert nyáron meleg van, télen általában hideg és mivel más szakmák képviselői is a helyszínen vannak az építkezés alatt, mindig nagy zaj és por van. Előfordul, hogy a sokféle szakember egymást akadályozza a munkavégzésben, mert a villanyszerelők, meg a csőszerelők is ott akarnak dolgozni, ahol a szellőző- és klímaberendezés-szerelők. Ilyenkor a művezető dönti el a sorrendet.

A légcsatornát általában állványról szerelik, mert a vezetékek a mennyezet alatt haladnak.

Sokszor kell le-fel mászni az állványra és a fejük felett tartani a légcsatorna idomot. Általában ugyanazzal a jól összeszokott csapattal dolgoznak együtt, így gyorsabban halad a munka. Ha befejezték egy épületen belül a szerelési munkákat, akkor új helyszínre mennek egy teljesen más rendszert összerakni, ezáltal változatossá válik a munka.

Egy építkezésen csapatmunka folyik. A szellőző- és klímaberendezés-szerelőnek jó kooperációs képességgel kell rendelkeznie, segítőkész kell, hogy legyen. A munkavégzés során sok az önálló feladat. Ez kezdeményezést, határozottságot igényel a szakember részéről. A szerelő önállóan dönt a munkafolyamatok sorrendjéről, valamint a munkavégzéshez szükséges eszközök és szerszámok kiválasztásáról.

A leggyakrabban előforduló hiba, ha nem megfelelő darabot szerelnek a nem megfelelő helyre. Ilyenkor újra kell szerelni azt a szakaszt. Előfordulhat, hogy nem jó sorrendben szerelnek és emiatt később nem fér be valami

A munkaidő kötött, általában reggel héttől délután négyig tart. Előfordulhat azonban, hogy tovább kell dolgozni és az is, hogy hétvégén. Olyan munkahelyszínek is vannak, ahol csak hétvégén lehet dolgozni, például egy felújítás esetén, mert egyébként valamilyen más szakmunka folyik.

 

Munkája során kikkel kerül kapcsolatba, kikkel van dolga?

 

Munkája során a szellőző- és klímaberendezés-szerelő kapcsolatba kerül a vezetőszerelővel, építőmesteri szakemberekkel, épületgépész szakemberekkel, betanított munkásokkal.


Az iPAGE ingyen elkészíti weblapját!