A szemünk előtt a mozivásznon egy kalandfilm képei peregnek.
A történet egy középkori várban játszódik. A főhőst éppen kiszabadítja egy
maroknyi felkelő a vártömlöcből. A képek kihangsúlyozzák a helység komorságát.
Félhomály van, a szereplők lehelete párafelhőként jelzi a cella hűvösségét, a
falakról pedig csepeg a víz. Ha ehhez még hozzágondoljuk a dohszagot is el
tudjuk képzelni mennyit szenvedett hősünk rövid rabsága alatt.
A középkorban nem kellett ahhoz börtön, hogy valaki az előbb
leírt körülmények közé kerüljön, mivel sokszor a lakóépületekre is a
fénytelenség, a dohosság, és a vizes falak voltak a jellemzőek. Ennyire
rémisztő helységek szerencsére manapság már szinte nem léteznek. Az emberiség
általános technikai fejlődése magával hozta az életszínvonal és az igényszint
általános növekedését. Az építőiparban is forradalmi változások történtek. Az
új anyagok és technológiák használatával lehetőség nyílt olyan épületek (pl.
felhőkarcolók) létrehozására, melyeket a korábbi technológiákkal lehetetlen
lett volna megépíteni. A korábban létező építőipari alapszakmák száma a
specializáció következtében jelentősen megnőtt. Az egyik ilyen új szakma pedig
az épületszigetelő foglalkozás lett.
A vidéki életet egyre inkább felváltja a városi létforma. A
falusi emberek a mezőgazdasági termelés visszaszorulása következtében egyre
többen költöznek a városok ipari részeibe, ahol munkahelyet is találnak. Emiatt
a falvak sokszor elnéptelenednek, a városokra pedig a zsúfoltság lesz a
jellemző. A zsúfolt városok sokszor több szintes mélygarázsokkal oldják meg a
parkolási gondokat. Itt pedig alapvető szempont a talajvíz és a talajpára
elleni védelmet. A nagy tömegeket befogadó házgyári lapos tetős panellakásoknál
pedig az eső elleni szigetelést kellett megoldaniuk a szakembereknek. Ezeknek a
problémáknak a megoldásában válnak tehát főszereplővé az épületszigetelők, de
megtaláljuk őket a családi házak komfortosságának a kialakításában is. Az
alábbiakban röviden megpróbáljuk bemutatni az épületszigetelő szakmunkás
jellemző feladatait.
Melyek a jellemző
feladatok és tevékenységek?
Az épületszigetelő szakmunkás az épületek és építmények
külső részeinek, ill. belső tereinek talajpára, talajnedvesség, talajvíznyomás,
használati valamint csapadékvíz elleni védelmét szolgáló szigetelések
készítését végzi. Az új építményeknél a szigetelések készítése, a régieknél
pedig a szigetelések javítása a fő feladata.
Az épületszigetelő szakmunkás általában 2 területen
tevékenykedik. Az egyik terület a tetőszigetelés (pl. lapos tetőknél) mely, a
csapadékvíz ellen nyújt védelmet, a másik pedig a mélyépítési szigetelés, mely
a talajvíz és talajpára elleni védelemre szolgál.
A szigeteléseket a választott szigetelőanyag függvényében is
csopor-tosíthatjuk. Eszerint műanyag, ill. bitumenes szigetelésről
beszélhetünk.
Tetőszigetelés
bitumenes lemezekkel, ill. műanyaggal
Példaként nézzük meg, hogy milyen tevékenységeket kell
elvégezni egy lapos tető szigetelésénél az épületszigetelő szakmunkásnak.
Ahhoz hogy az elkészült vasbeton födém ne nedvesedjen,
nemcsak az eső ellen kell védeni. A falak - legyenek bár betonból - mindig
lélegeznek, rajtuk az ember érzékszerveivel nem érzékelhető légmozgás folyik. A
lakásban felmelegedett levegő könnyebb fajsúlya következtében felfelé, tehát az
épületből kifelé száll, a külső hideg levegő pedig befelé áramlik. A levegő
másik jellemzője a párateltség. Míg a meleg levegőnél a 60%-os páratartalmat
természetesnek vesszük, addig ugyanez a levegő mínusz tartományra lehűlve már
nem tudja befogadni ezt a nedvességet, telítetté válik, a felesleges
páratartalom pedig páralecsapódás formájában jelentkezik. Ez a jelenség azonban
a mennyezet belső nedvesedéséhez, ezáltal gombásodáshoz és dohossághoz vezet. A
szigetelő szakembernek tehát olyan szigetelést kell készítenie, mely
megszűnteti a páralecsapódást és megvéd a beázás ellen is. Ezt a hatást
különböző egymásra ragasztott rétegek segítségével érik el, melyet szendvics
szerkezetnek neveznek. Ez a szerkezet páraelvezető, párazáró, vízzáró, és
fényvédő rétegek egymásra ragasztásával és illesztésével készül.
Akit a szigetelés elméleti háttere komolyabban érdekel, annak
javasoljuk a következő bekezdés tanulmányozását, a többiek nyugodtan
átugorhatják ezt a részt.
A bitumenes szendvics szerkezet készítési módja és elméleti háttere
A szakemberek a vasbeton födémre először, egy filcből, vagy
salak, ill. üveggyapotból álló szigetelő réteget ragasztanak. Ezt követi egy
páraelvezető réteg, melynek sajtszerkezete biztosítja apára távozását, tehát a
belső páralecsapódás megakadályozását. Ragasztóanyagként felmelegített bitument
használnak. A bitument kis adagokban a betonra öntve „pogácsákat” készítenek,
amely rögzíti a páraelvezető réteget.
Erre a rétegre kerül aztán a párazáró réteg, mely egy olyan
bitumenes lemez, melyben egy alufólia betét biztosítja a víz számára az
átjárhatatlanságot. Ezt a lemezt kiterítik, és olvadt bitumennel az előző
rétegre ragasztják. Itt a pontos illesztésekre ügyelni kell. Erre a rétegre
vízzáróként 2 rétegben egymásra ragasztva vastag bitumenes lemez kerül. Végül
az utolsó réteg felszínére fényvédelem és mechanikai védelem céljából zúzott kavicsot
szórnak egyenletesen elterítve azt. A páralecsapódás elkerülésére a
páraelvezető rétegbe vezetve párakiszellőző rácsokat használnak, melyek
gombaszerű alakúak, és kalapjuk alsó részén helyezkedik el a szellőzőrács.
Feladatok felsorolása:
¨a vasbeton egyenletességének ellenőrzése, ill.
korrigálása,
¨hőszigetelő lapok lerakása és melegített
bitumenpogácsákkal való rögzítése,
¨sajtszerkezetű páraelvezető bitumenes lemez
ragasztása a hőszigetelő lapokhoz,
¨kiszellőző rácsok elhelyezése a felületen (pl.
gombaszerű),
¨párazáró (alumíniumbetétes) bitumenes lemez
ragasztása az előző rétegre,
¨az első vízszigetelő réteg illesztése és
ragasztása az előző rétegre,
¨a második vízszigetelő réteg illesztése és
ragasztása az előző rétegre,
¨kavicsok szétterítése és bedolgozása a felszínen
fény és mechanikai védelem céljából.
Az egyes rétegek
elhelyezése hasonló feladatokat igényel:
¨a rétegalkotó anyagok helyszínre juttatása,
¨az anyagok kiterítése és méretre szabása,
¨a bitumen felmelegítése és kiadagolása,
¨az anyagok rögzítése (ragasztása), és egymásra
simítása, egymásra olvasztása,
¨a csomópontoknál és a műtárgyaknál (pl.
párakiszellőző) az illesztések elkészítése,
¨a fényvédő kavicsok kiszórása, elegyengetése és
bedolgozása.
A műanyag szigetelés
A tetőszigetelések másik fajtája a műanyag szigetelés, mely
szintén szendvics szerkezetű. A bitumenlemezes szigeteléssel szemben a
különbséget az jelenti, hogy a bitumenes lemezeket PVC lemezekkel
helyettesítik, a páraelvezető réteg pedig filcből áll.
Feladatok felsorolása:
¨a vasbeton egyenletességének ellenőrzése, ill.
korrigálása,
¨hőszigetelő lapok lerakása sarkain speciális
tányérokkal rögzítve (lefúrva és lecsavarva),
¨a filc páraelvezető réteg ráhelyezése a
hőszigetelő lapokra,
¨a filcrétegbe nyúló kiszellőző rácsok
elhelyezése a felületen (pl. gombaszerű),
¨a 2 m széles PVC fólia rögzítő tányérokra
ragasztása a fóliacsíkok 10 cm-es átlapolásával,
¨a fóliacsíkok lapolásainak egymásra melegítése,
¨az lapolások illesztésének és egymásra
ragasztásának ellenőrzése próba-tűvel,
Az építési alapanyagok többsége betonból, illetve égetett
agyagból készül. Mind a két anyag hajlamos a víz felszívására és továbbadására.
Ezt sokszor érzékelhetjük, ha figyelmünket a nedves falakról lehulló vakolatra,
illetve a falak gombás foltjaira irányítjuk. A talajban a csapadékvíz, ill. a
talajpára a kapillárisokon (hajszálerek) keresztül intenzíven mozog. Mivel a
talaj relatíve mindig nedves (időjárástól, ill. fekvéstől függően) így a földbe
mélyesztett alapot egy olyan réteggel kell a földtől elhatárolni, mely megvédi
ettől a nedvességtől. Ezt a szigetelést mélyépítési szigetelésnek nevezzük
melynek leggyakoribb módja a teknőszigetelés, mely alulról és oldalról is védi
az építményt.
Teknőszigetelés
készítése:
¨a sávalap méretének megfelelő szigetelőanyag
kiszabása és leragasztása olvasztott bitumennel,
¨a sávalap külső szélére szigetelést tartó fal
felhúzása (szerepe a szigetelőanyag megtartása),
¨bitulemez kiszabása és méretre vágása a
szigetelő falnak megfelelően (el kell fednie a sávalapot is),
¨a bitumen felolvasztása és az olvadt anyag szigetelőfalra
kenése kefével,
¨a bitulemez felragasztása és falra simítása,
¨az illesztések összedolgozása,
¨az alap és az aljzatbeton elkészültét követően
az aljzatbeton leszigetelése az előző módszer szerint,
¨az aljzatszigetelés és a fal, ill. a sávalapszigetelés
vízhatlan össze-dolgozása.
Milyen anyagokkal,
eszközökkel kell dolgoznia?
A hagyományos bitumenes vékonylemez, illetve a bitumenes vastaglemez
szigetelésnél